TV Guide Online, 2003-as interjú
TV Guide Online: A két kislemezed közül nekünk a „Miss Independent” tetszik jobban… Clarkson: Ezerszer jobban szeretem a „Miss Independent”-et, mint az „A Moment Like This”-t. Nagyszerû dal volt a show befejezéseként, de én magam sosem tettem volna az albumomra. Nem mintha nem tetszene, de nem az én stílusom. Igazából nem is tudtam annak idején, hogy mit fogok kezdeni vele. Jobban szeretem az albumom elsõ 10 dalát, mint az utolsó két bónusz-számot.
TVGO: Akkor már nem is fogod énekelni? Clarkson: A rajongóim hallhatják majd a koncerteken, hiszen ezt szeretnék, de nem hiszem, hogy ez a dal elõkerül majd még a késõbbiekben. Úgysem lesz már olyan jó, mint a befejezõ részben. Nem akarom, hogy elvesszen az a varázs, amit a pillanat nyújtott.
TVGO: Ott leszel majd nyáron az American Idol turnén? Clarkson: Biztosan nem. Utazgatok majd, és a lemezemet népszerûsítem. Egy csomó helyre eljuthatok; ez hihetetlenül izgalmas.
TVGO: Te és Justin egy pár vagytok a filmben, de a való életben ez nem így van… Clarkson: Ez igaz. Nincs idõm randizni, vagy járni valakivel. Az albumomhoz mentem feleségül! Justin és én közeli barátok vagyunk, hisz mindketten ugyanazon mentünk keresztül, de mi ketten nem illünk össze. Nagyon egymásra hangolódunk a filmben, és ez tetszik a rajongóknak. Van egy csókolózós jelenet is – pörgessétek vissza és nézzétek meg, ahányszor csak jónak látjátok!
TVGO: Nem azért, de a „From Justin to Kelly” nem nagyon tetszett a kritikusoknak, ami – általában – egy film halála... Clarkson: már most elmondhatom, hogy semelyik kritikus nem fogja szeretni ezt a filmet. Inkább ágyjeleneteket néznének, mint ezt. Le fogják húzni, mert az a dolguk, hogy amit mások nagy fáradsággal felépítettek, annak õk jól nekiugorjanak. A film különben sem a kritikákért készült, csak a rajongók miatt csináltuk.
TVGO: Te és Justin énekesek vagytok, nem pedig színészek. Nehezetekre esett szerepelni egy filmben? Clarkson: Színészkedés közben tanultuk a mûvészetét a dolognak. Amit az emberek igazán észrevehetnének, hogy ez a film nem olyan, mint mondjuk az „A remény rabjai”. A tíz-tizenkét évesek nem is néznék meg, ha így lenne. Ez nem afféle mély mondanivalójú film! Csak egy egyszerû musical-féleség. Nem azért játszottunk benne, hogy a kritikusok azt mondhassák, „Nahát, ezt Oscarra kell jelölni!”.
|